A tészta vastagsága nyújtáskor egyenletes vastagságú legyen. Én sütőpapíron szoktam nyújtani, de még jobb a szilikonlap, melyet előre méretre nyírok (kb. 24x35 cm-es téglalap), és ezen nyújtom a tésztát vékony téglalapokra egymás után úgy, hogy a sütőpapírból maradjon ki egy kevés minden oldalon.
A töltelékkel való megkenés egy kis ügyességet igényel, mert tapad, de a türelem meghozza gyümölcsét. Egy spatulát szoktam használni hozzá, amit időnként vízbe mártok, így kevésbé tapad.
A kinyújtott tésztára a diós vagy a mákos töltelék felét rákanalazzuk, majd óvatosan, lehetőleg egyenletesen elkenjük rajta. A diós tölteléket megszórjuk az egész dióval és egy picit belenyomkodjuk, ügyelve arra, hogy a tésztát ne lyukasszuk ki. A mákos esetében pedig a tőzegáfonyát szórjuk rá.
Ezután a tészta két rövidebbik oldalát hajtsuk fel a töltelékre (egy-másfél cm), és kissé nyomkodjuk rá a töltelék szintjének magasságába. Ugyanígy hajtsuk fel a hosszabbik oldal egyikét, majd innen tekerjük fel a bejglit a papírral, egyenletesen.
Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, s a feltekerések után óvatosan, szépen alányúlva áthelyezzük a rudakat a tepsibe.
Kelesszük több órát, az enyémek általában egy teljes éjszakát a hűtőben töltenek. Vagy a lakás leghidegebb pontján.
Ha szépen megkeltek, hosszában szurkáljuk meg villával a bejgliket, így távozik sülés közben a gőz. (Nem kell az egész bejglit, mindenhol összevissza szurkálni.)
Az utolsó mozzanattól lesz szép márványos, fényes a teteje: kenjük le a bejglik tetejét és az oldalukat is vékonyan tojássárgájával, és hagyjuk, hogy megszáradjon. Ezután tegyünk ugyanígy a tojásfehérjével, majd kapcsoljuk be a sütőt 200 fokra állítva, alsó-felső sütésre (nem légkeverésre), és mire megszáradnak a bejglik, a sütő felmelegszik.