Tavaszi chow chow

Egy olyan receptet hoztam, amit Amerikában sem ismer mindenki, kivéve persze délen. A chow chow magyar analógiája talán a csalamádé lenne, ugyanis ez egy vegyes savanyúság. Lehet benne káposzta, zöldparadicsom, paprika, de nem ritka a hagymát, karfiolt, babot tartalmazó verzió sem. Egyesek szerint klasszikus louisianai fogás, de ezt nem túl sok minden támasztja alá, ugyanis a déli államokban szinte mindenhol megtalálható. Ennek ellenére sok receptet nem találtam sem a louisianai könyveimben, sem a többiben. Ez nem feltételnül a ritkaságát bizonyítja, hanem talán azt, hogy ez annyira ismert délen, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy a receptet könyvbe tegye, hiszen úgyis mindenki tudja. Helyesebben: mindenkinek van egy családi receptje.

Pont ez a házi jellege az, ami picit megnehezíti a nyomozást. Az Encyclopedia of American food and drink mindössze egy mondatot szánt rá, amiből csak annyi derül ki, hogy egyfajta relishről van szó. A Wikipedia például a lecsót is a relishek közé veszi, így elég könnyen el lehet veszni. A legegyszerűbb, ha egy olyan vegyes savanyúságként gondolunk rá, amibe minden olyan belekerült, ami megtermett a kertben, de sokszor már nem ért volna be. Az összetevők régiónként és családonként változtak. 

Az eredetére több elmélet is van. Egyesek szerint a vasút építésen dolgozó kínai vendégmunkások vitték magukkal Louisianába (vagy az Egyesült Államokba), erre utal az elnevezés is, a másik szerint a Kanada keleti partján letelepedett franciák (akádiaiak), akiket a britek a XVIII. században kiűztek – már akiket nem deportáltak vagy öltek meg – vitték magukkal. (Egyes források szerint a legtöbb akádiait Franciaországba szállították vissza, és ők aztán innen mentek vissza Louisianába, ami egészen 1803-ig francia kézben volt, csak ezután került az Egyesült Államokhoz.)

Ez a chow chow jelentősen eltér a nyár végi vegyes savanyúságtól. Egyrészt, mert tavaszi, másrészt, mert nem ecetes felöntőlével készül, hanem tejsavasan erjesztve. Hívhatnám kimchinek is, de szinte egyetlen olyan összetevő nincs benne amelyik a kimchiben. Csalamádé meg azért nem lehetne, mert se káposzta, se uborka nincs benne, a gulyáskommandó pedig nem ismer tréfát. Viszont a chow chow két kritériumának is megfelel. Az egyik, hogy szezonális, a masik, hogy nemcsak savanyúságként fogyasztjuk, hanem relish-ként. Az én verziómban van minden, ami tavaszi: retek, medvehagyma, pitypang, ibolyavirág, friss babérlevél.

A recept inkább kiindulási alap, nem olyasmi, amit szó szerint kell követni. Nem feltétlenül az arányok vagy az összetevők, inkább a koncepció számít.